TAVASZ ELŐTT

Hogy vártam régen a tavaszt! Tavasszal naponta eltöltöttem valamennyi időt egy kertben, amely nem is volt az enyém. Volt néhány kapám, gereblyém, vásároltam magvakat, palántákat. Termeltem...

A kert olyan hely, ahol az ember személyesen éli át, mit jelent az, hogy ő ember. Mit is jelent tehát ez? Azt jelenti, kérem, hogy egy természeti lény szimbiózisban, magyarul együttélésben áll a természettel, amelynek része. Nem kevés furfanggal eléri azt, hogy az anyatermészet táplálja őt, mégpedig úgy, hogy ez az anya lehetőleg ne sérüljön, továbbra is megmaradjon abban az állapotában, hogy képes legyen folytatni ezt a táplálási tevékenységet. Jelenti továbbá a kerti tevékenységben megtestesülő emberség azt, hogy az ember a két keze munkájával állítja elő azt, amire szüksége van. Tehát nem lop, nem tulajdonítja el mások munkájának eredményét, nem tartja segélyért a tenyerét, nem szorul másokra. Az öntudatnak olyan fokán létezik, hogy nyugodtan nézhet akárki szemébe. Akik például korrupció révén, a többi ember megkárosítása árán építtetnek maguknak márványpalotát, megtanulták, hogyan kell szembenézni a másik emberrel, de a nézésükben van valami rebbenés, kis idegesség, erőltetettség, amelyet a gyanútlan szemlélő nem is vehet észre. De ahogy az illető a száját tartja, ahogy vigyáz az arcmozdulataira, abban van egy kis feszültség, amely miatt talán csak tudat alatt mocorog bennünk, közönséges emberekben valami nemszeretem érzés. A tiszta lelkiismeretű, kapa-kaszaforgató polgár tekintete nyugodt, nyílt, az arckifejezése lazán követi a kedélye hullámzásait. Nincs mitől tartania, megtette, amit kell.

A kertben tevékenykedő figura továbbá használja az izomzatát, tüdejét, szívét, amely ténykedés sokkal egészségesebb, mint egy kocsma pultját támasztani, vagy fotelbe süppedve dühöngeni, hogy nincs egy normális műsor sem ezen a rohadt tévén. Ő ott a kertben átéli a napsütést és a szellőt, madárfüttyöt hallgat, összeolvad a világgal, nem utolsósorban pedig izzad, ami a szervezet méregtelenítését jelenti ugyebár.

Meg kell ismerni a derékfájást, az elfúló lélegzetet. Szükséges megtanulni, hogy semmi sincs ingyen, meg kell küzdeni a javakért. Sok mindent meg kell tanulni, amit csak itt lehet. Valami nagyon fontosat nem tud, aki kis árkocskába nem hintett szemmel alig látható, avatatlan tekintet számára csupán növényi eredetű szemétnek tűnő magocskákat, aztán pár nap múlva nem élte át azt a csodát, hogy katonás sorban kis növénykék dugják ki a földből levélkéiket. Mi történt itt? Valami megfoghatatlan. Mennél tovább nézem, annál kevésbé értem. Valami olyan keletkezik cselekvéssorom nyomán, ami eddig nem létezett. Fel kellett ásnom a talajt, gereblyével porhanyósítanom kellett, aztán jön a vetés. És kérem, kidugják a fejüket a kis sárgarépa-növények. Ha minden jól megy, ősztől nem marad sárgarépa nélkül a húsleves. És abban aztán nem lesz méreg! Én nem használok kemikáliákat. Vagy harminc évvel ezelőtt megkérdeztem a szomszéd nénitől, nem tud-e valami szert a terjedő gaz ellen. Azt mondta, csak egyetlen igazán jó szer létezik. A kapa éle. Ez is alapvető tanulnivaló, ha az ember szerszámokat fog, és beteszi a lábát egy kertbe.

A vén polgárt erős nosztalgia ragadja meg ilyenkor tavasz előtt. De most már kapáljanak mások! Ha van eszük.

- 2014 -