EGY KIS LATIN

Pax vobiscum! Béke veletek! Az evangélium szerint a feltámadt Krisztus ezekkel a szavakkal üdvözölte a tanítványokat. Mondta ezt sebzett testtel, átlyuggatott kezekkel, lábakkal, dárda által megnyitott oldallal. Ilyen helyzetben békéről szólni legalábbis érdekes. Vajon miféle békéről volt itt szó? És mit is értsünk tulajdonképpen békén?

A béke az, amiről mindenfelé sokan beszélnek, de még soha nem látta sehol senki. A világállapotot emígy jellemzi egy latin mondás: "Bellum omnium contra omnes". Azaz: "mindenki háborúja mindenki ellen". Nem mondom, kemény tétel, mi? De van másik hasonló is: "Homo homini lupus est", vagyis"Az ember az embernek farkasa". És Krisztus, ez az abszolútumok világában élő ember (ha ugyan lehet embernek nevezni azt, aki "halottaiból föltámadt") békéről beszél. Kinek? Egy rettegésben bujkáló csoportnak, amelynek a vezetőjét íme kivégezték, az egész világ ellenséges velük szemben, és mindenre inkább gondolnak, mint a békére. Erre sápadtan belép közéjük Ő, és csak azért is felidézi előttük az emberiség örök vágyának, reménytelen óhajának jószellemét.

Persze, hogy béke kellene, az volna a jó. Milyen más volna a világ, a társadalom, a család! S nem utolsósorban a magyar jelen, úgy bizony! Na de hát tudjuk, amit tudunk…

Végleg lemondani persze mégsem szabad. Hogy is szól a karácsonyi ének? "Békesség földön az embernek". Ennek is megvan a latin eredetije: "In terra pax hominibus bonae voluntatis." Szó szerint: "Békesség a Földön a jóakaratú embereknek". Szóval a jóakarat. Eszerint ezen áll vagy bukik a béke ügye. És ez hiányzik a világból, de nagyon. Úgy tűnik, egyre inkább.

Eszembe jutott most egy újabb latin mondás: Dum spiro, spaero. Úgy szokták fordítani, hogy "Amíg élek, remélek." Csakhogy ha felütjük a szótárt, kiderül, hogy a spiro igenem azt jelenti, hogy "élek", hanem azt, hogy "lélegzem". Tehát a pontos fordítás: "Amíg lélegzem, remélek." Úgy is mondhatnánk, hogy "utolsó leheletemig".

Ez kicsit más.

/2007/